Miért romlanak mégis a fogaink, ha vigyázunk rájuk?

Sokak számára értelmetlen szélmalomharcnak tűnik a szájápolás. Lelkiismeretesen mossák a fogukat, odafigyelnek a táplálkozásra is, mégis állandó fogászati problémákkal küzdenek.

Mi lehet a probléma?

Egy kicsit mindenki hibázik: mi magunk, a fogorvos, a fogtechnikus… Ez pedig összeadódik.

Szerencsére a mai világban már természetes és elvárt dolog fogat mosni, pont mint fürdeni. Viszont aki fogat mos, sokszor nem is tudja, hogy rosszul csinálja: túl rövid ideig mossa a fogát, túl erősen sikálja, vagy éppen felületesen végi ezt. Kihagy területeket, nem használ fogselymet, túl kemény a kefefej és sorolhatnám.

Először tehát ezt kell rendbe tenni! Ebben egy normális fogorvos, vagy dentál-higiénikus nagy segítségünkre lehet!

Én pl. évekig rosszul használtam a fogselymet. A dokim mondta, hogy nem fogmosás előtt, hanem UTÁN kell használni, amikorra a fogkefe már a lepedék nagyobbik részét eltávolította. A nehezen elérhető helyekre, szűk fogközökbe pedig speciális eszközökre lesz szükséged!

A fogkefe és a fogkrém is sokat számít. Egyszer olcsóbb árfekvésű OralB fogkefét vettem és olyan kemény, durva sörtéi voltak, hogy pár nap múlva már éreztem, hogy egyre érzékenyebbek a fogaim. Tehát a puha sörte igenis fontos.

A fogfehérítős fogkrémektől pedig mindig égett a nyelvem!

Így saját tapasztalataimból tanulva idővel rájöttem, hogy melyik működik és melyik nem!

A fogmosás idejét illik komolyan venni, legalább 4-5 percig tartson.

A helyes technikát pedig meg kell tanulni!

A fogak belső, külső oldalát is alaposan meg kell mosni, a rágófelszínt pedig már lehet picit erőteljesebben is sikálni! Lehetőleg az ínytől kell a fog koronai része felé söprögetni.

Legjobb, ha kialakítunk egy rendszert, amelyet rutinszerűen követünk: nekem például a felső fogaim sokkal hamarabb elromlottak, mint a lentiek. Rájöttem, hogy mindig az alsó fogsorral kezdtem a fogmosást, így mire elértem felülre már alábbhagyott a lelkesedésem és vélhetően nem végeztem olyan alapos munkát, mint szerettem volna.

A trükk egyszerű volt: megfordítottam a sorrendet, így mindig a felső sorral kezdem a fogmosást! Végighaladok felül a belső oldalon, aztán a külsőn vissza, s miután bezárult a kör jöhet a rágófelszín, majd finoman végigmasszírozom az ínyemet is.

Utána ugyanezt megteszem lent is.

Ha mi magunk mindent megtettünk, akkor sajnos mások még kiszúrhatnak velünk:

• a fogorvos hibásan készíti elő az üreget a fogtöméshez 
• túl mélyre fúr és gyökérkezelni kell a fogat 
•  nem pontos az illesztés és kialakul a tömés melletti másodlagos szuvasodás 
•  a fogtechnikus is elronthatja a koronát, vagy a hidat

Szüleimnek azért volt nehéz dolguk, mert akkoriban egyszerűen nem léteztek olyan korszerű szájápoló eszközök, mint napjainkban.

Ha pedig fogorvoshoz mentek, érzéstelenítő nélkül kellett végigszenvedniük a kezelést. A szuvas részt – ha már bizonyos méreteket túllépett – el kellett (és ma is el kell) távolítani, majd jöhetett a jó öreg amalgámtömés, amit vagy rosszul kevertek ki, vagy nem. Ezt benyomogatták az üregbe, de évek alatt szépen összezsugorodott és az üreg és a tömés között elkezdődött a másodlagos szuvasodás, amit fizikai képtelenség volt észrevenni, nem hogy kitisztítani!

Évekkel később a fog olyan szinten tönkrement, hogy vagy koronát kellett készíteni rá, vagy megpróbálták a gyökérkezelést, vagy sajnos el kellett távolítani. Aztán jöhetett a híd, amit szintén nem sikerült minden esetben tökéletesen kivitelezni, és még újabb 2 fogat fel is kellett érte áldozni.

Nem csoda, hogy sokunknak tele van a szája fogpótlásokkal és, hogy szüleink generációja retteg a fogorvosoktól!

Elég, ha néha megnézünk 1-1 magyar, vagy akár amerikai filmet, sorozatot (pl. a 70-es években készült Columbo-t) és máris láthatjuk milyenek is voltak akkoriban a természetes, vagy éppen hollywoodi sztármosolyok. Idővel már rááll az ember szeme a vakítóan fehér és hibátlan fogpótlásokra!